Tegnap olvastam egy összeállítást a rendezőről, Tarr Béla 60 éves  aki a Torinói ló című film után azt nyilatkozta nem rendez többé. Kedvet kaptam egy filmjéhez, egy korai zsengéhez, ami még jóval rövidebb volt, mint a későbbi minimum 2.5 órás alkotásai. A Panelkapcsolat című fekete-fehér film 1982-ben készült Pogány Judit-Koltai Róbert… Continue reading →

Felkavaró, érzékeny, puha, fantasztikusan jól strukturált film. Miután túllendültem az első tíz percen, amikor az volt a benyomásom, hogy egy hosszú Victoria’s Secret  fehérneműreklámot látok, élni kezdett számomra a film. A lassú tempó, melynek visszatérő jelenetei hozták az újabb történetszálakat nagyon illeszkedett a női történethez. Újból és újból árnyalódott a… Continue reading →

Az Emlékházat ajánló honlap (www.balatonszarszo.hu ) jót igér, modern, audiovizuális átgondolt kiállításra készülök. Már kívülről látszik a házon a befektetett energia és pénz. A belső terek megerősítik mindezt. Hatalmas falfelületeket betöltő fényképek, versidézetek, személyes tárgyak, versvázlatok. A kísérőszöveg kevés, mondatnyi. A falon fejhallgatók, verseket lehet (ne) hallgatni, ha működne mindegyik… Continue reading →

Olvastam egy filmes oldalon* pár sort Shane Carruth rendezőről, a filmes tripjeiről és a nehezen érthető, követhető két filmjéről: “A Találmány és a Feltörő színek rendezője, Shane Carruth valahol a lángész és a flúgos közötti vékony határvonalon mozog, de az biztos, hogy filmjei semmi máshoz sem hasonlíthatóak.” Ez épp eléggé… Continue reading →

Egon Schiele Remeték című képét a Szépművészeti Múzeum  kiállításán láttam. Lenyűgöző alkotás, impozáns, megérintett, megszólított. Azzal, hogy ez egy önarckép, nem a szokványos, hanem  egy kettős önmegjelenítés. Schiele és mögötte még egy. Nem ismerem pontosan a kép történetét, olvastam, hogy a másik alak a mesterre, Gustav Klimtre  vagy a festőművész… Continue reading →