2018 októberben láttam a Sóvirág című előadást. Felejthetetlenül felkavaró mégis ünnepi volt. Az ÉLET ünnepe volt, a túlélés csodája. Az élet öröme, az élet fájdalma jelent meg a mozdulatokban, a szavakban, a színekben, az egyszerű gesztusokban. Az életkorhoz kötött párhuzamos élmények, az egyik lányt marhavagonba lökik,ahol 80 másik emberrel nyomorog… Continue reading
“Véletlenül” ezt a filmet találtam meg egy nyári estére, miközben tinglitangliztam a fülledt lakásban. Tarr Bélán edződve is hosszú film, mégis lenyűgözött minden képkocka.Annyira ismerem ezt az elvágyódást. A vízbeoldódást minden zaj elől, amit emberek, helyzetek keltenek bennem.A tenger ereje, mélységes csendje, emberi léptékkel fel nem fogható nagysága csakis befogadni… Continue reading
Mitől lesz az ember önkifejezését művészi módon elképzelő alkotó? Esetében él egy legenda, amiről olvasni lehet – portfóliója a Mai Manó Ház weboldalon – de ez kevésnek tűnik. Lehetséges, hogy ahogyan szemléli a világot, amit meglát, azt sem szavakkal, sem zenével kizárólag képi eszközökkel lehet megjeleníteni? De miért akarja ezt mindenkihez… Continue reading
Tegnap olvastam egy összeállítást a rendezőről, Tarr Béla 60 éves aki a Torinói ló című film után azt nyilatkozta nem rendez többé. Kedvet kaptam egy filmjéhez, egy korai zsengéhez, ami még jóval rövidebb volt, mint a későbbi minimum 2.5 órás alkotásai. A Panelkapcsolat című fekete-fehér film 1982-ben készült Pogány Judit-Koltai Róbert… Continue reading
Felkavaró, érzékeny, puha, fantasztikusan jól strukturált film. Miután túllendültem az első tíz percen, amikor az volt a benyomásom, hogy egy hosszú Victoria’s Secret fehérneműreklámot látok, élni kezdett számomra a film. A lassú tempó, melynek visszatérő jelenetei hozták az újabb történetszálakat nagyon illeszkedett a női történethez. Újból és újból árnyalódott a… Continue reading