Felkavaró, érzékeny, puha, fantasztikusan jól strukturált film.
Miután túllendültem az első tíz percen, amikor az volt a benyomásom, hogy egy hosszú Victoria’s Secret fehérneműreklámot látok, élni kezdett számomra a film. A lassú tempó, melynek visszatérő jelenetei hozták az újabb történetszálakat nagyon illeszkedett a női történethez. Újból és újból árnyalódott a kép, ahogyan a rendező finoman adagolta az információkat. Mint egy jó tempóban előrehaladó protagonista játék, ahogyan az újabb szcénák új összefüggéseket tárnak fel, segítve ezzel az érzelmi átélést és a megértést is.
Azt hiszem ez a film egy játszma-történet két ember között. Mindkettőjüknek szüksége van a másikra és mindkettő folyamatosan felad valamit magából a kapcsolat kedvéért és mindkettő folyamatosan lead valamit a saját vágyából a másik kedvéért. Rossz kompromisszumok ezek, amik fájnak, amik megkeserítenek, amik szenvedést jelentenek. A csúcsjelent-katarzis- számomra a domina szerepben lévő nő általi – a játékot megállító biztonsági szó- “fenyőfák” ignorálása volt. Abban szerződésszegés volt. A játékszabályok végérvényes (?) felrúgása.
Ez nem a bdsm-világ bemutatása , nem leszbikus film, hanem kapcsolati dráma. Két nő önfeladó és mégis kereső kapcsolódása.
Elgondolkodtatott, bennem hogyan él az önfeladás/ szolgálat és az uralkodás /vezetés igénye más emberekkel szemben.