Tegnap olvastam egy összeállítást a rendezőről, Tarr Béla 60 éves aki a Torinói ló című film után azt nyilatkozta nem rendez többé.
Kedvet kaptam egy filmjéhez, egy korai zsengéhez, ami még jóval rövidebb volt, mint a későbbi minimum 2.5 órás alkotásai.
A Panelkapcsolat című fekete-fehér film 1982-ben készült Pogány Judit-Koltai Róbert főszereplésével.
A film hihetetlen erővel hozta gyerekorom élményeit, a nehezen megszerzett panellakás szűkös folyósóját, a sztenderd szobabútorokat, a rácsoságyat, a menő szekrénysort, s a kinyitható kanapét, ami hogy elférjen, a donányzóasztalt a szekrénysorhoz kellett szorosan betolni. Még gyerekkori illatokat is éreztem!
A történet a házaspár közötti állandósult konfliktus. A bezártságuk a feszültség forrása, a szerepbe rekedtségük.
A nő az anya-szerepében frusztrációt, unalmat, és montonitást él meg.
A feleség szerepében elhanyagolt, nem meghallgatott és nem meghallott.
A nő szerepében mellőzött és kielégítetlen.
Egyszer sincsen a nevén szólítva, a gyerekek nem is szólítják meg, lóg rajta a kicsi és sokat sír, a nagyobbiktól leckét kérdez ki.
Robi, mint apa alig látható, többnyire cipel valamit, a háttérben bukdácsol és mindig sietősen lelép.
Férj szerepében fáradt, elnyűtt, nem megbecsült.
A férfi szerepében magányos és kudarcos.
Meghalt bennük és közöttük a spontaneitás, az élő, eleven áramlás, amitől egy kapcsolat tölteni tud.
Enélkül viszont marad a panel-kapcsolat, az unalomig ismételt egyre szűkebb körök, a leharcolt falak között.
Ismerősek voltak a párbeszédek, amikor csak elvárásokat kommunikálok, a másik leszólása, a saját szerencsételnségembe merülés önsajnálata.
Köszi Ágota!
Tarr Béla zseni, minden elfogultság nélkül. ?