Nincs már mi elhangolja belső szabadságom húrjait, szívem szívével keveredik, világába léphetek, nem veszek el ő is önmaga marad,ember, Isten. Tágul a látòhatár belső szobámban meleg fény – remény jelenlèt – kacatok a végtelenben matatok.
A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. – 1. Móz. 2: 1-4 Keresem, szólítom, hiszem, kutatom. Örökös teremtés és… Continue reading
2018 októberben láttam a Sóvirág című előadást. Felejthetetlenül felkavaró mégis ünnepi volt. Az ÉLET ünnepe volt, a túlélés csodája. Az élet öröme, az élet fájdalma jelent meg a mozdulatokban, a szavakban, a színekben, az egyszerű gesztusokban. Az életkorhoz kötött párhuzamos élmények, az egyik lányt marhavagonba lökik,ahol 80 másik emberrel nyomorog… Continue reading
“Véletlenül” ezt a filmet találtam meg egy nyári estére, miközben tinglitangliztam a fülledt lakásban. Tarr Bélán edződve is hosszú film, mégis lenyűgözött minden képkocka.Annyira ismerem ezt az elvágyódást. A vízbeoldódást minden zaj elől, amit emberek, helyzetek keltenek bennem.A tenger ereje, mélységes csendje, emberi léptékkel fel nem fogható nagysága csakis befogadni… Continue reading
Mitől lesz az ember önkifejezését művészi módon elképzelő alkotó? Esetében él egy legenda, amiről olvasni lehet – portfóliója a Mai Manó Ház weboldalon – de ez kevésnek tűnik. Lehetséges, hogy ahogyan szemléli a világot, amit meglát, azt sem szavakkal, sem zenével kizárólag képi eszközökkel lehet megjeleníteni? De miért akarja ezt mindenkihez… Continue reading